1. fejezet: szülinapi buli

-Isa hol vagy már? Indulni kéne.-kiabált Tom a konyhából.Egyik volt osztálytársának a szülinapi partijára voltunk hivatalosak ahol isten igazából én nem is ismerem az ünnepeltet de engem is hívtak,hogy jó buli lesz. Tom összes haverjával nagyon jó a kapcsolatom de róla még nem hallottam. Még a nevét sem tudom.
-Itt vagyok már.-lépkedtem le a lépcsőn-Így jó leszek?-álltam elé és adtam egy puszit az arcára.Egy rószaszín,fehér pöttyös,pánt nélküli ruhát vettem fel a fehér lábujj közötti szandálommal és a madaras nyakláncommal. Fehér körömlakkal,piros rúzzsal és szőke hosszú hajam loknisra sütésével tökélesítettem a kinézetemet.

-Gyönyörű vagy húgi. Minden pasi csak rajtad fogja legeltetni a szemét. Úgy néz ki ma is lesz munkám.-röhögött össze Baluval. Balázs az egyik legjobb haverja. Annyit szokott nálunk lenni Márkkal,hogy szinte olyan mintha 3 bátyám lenne. 
-Na most már induljatok mert el fogtok késni.-szolt ránk anya- Legkésőbb fél 3ra itthon vagytok.

 -Vagy ha még maradnátok akkor csörgessetek meg.-hallottuk meg apa védelmező hangját. Legalább ő érti, hogy kamaszok vagyunk és ők is voltak egyszer gyerekek.-Ajándékot elraktátok?
-Isa ajándék nálad van,ugye?-szívatott Tomi
-Tom én nem vettem semmit. Azt mondtad majd te intézed. Nem is ismerem őt.Hogy vettem volna neki ajándékot?-pánikoltam be
-Csak szívatlak Isa.Nyugodj meg.-húzta az agyam.
-Haha iszonyatosan viccesek vagytok.
Nagy nehezen sikerült hívnunk egy taxit ami el szállított minket a megadott címre. Már a ház előtt hallottuk az üvöltő zenét.Bent vagy 50en voltak és már nagyban folyt a buli. Az egész földet kiürült műanyagpoharak és sörös dobozok fedték be. Az asztalokon néhány sütemény de annál több félig kifogyott alkoholos üvegek álltak.Tetszett ez az egész parti. A táncparkett tele volt a zenére ritmusosan táncoló szerelmesekkel. Pont a terepet szemléltem mikor Tomi szólt,hogy menjünk oda Milánhoz. 

-Milán? Ő kicsoda?-értetlenkedtem mire Balu felröhögött.

-Haver azt sem mondtad el neki,hogy hogy hívják az ünnepelte?-Tom válaszolhatott valami vicceset,mert Balu megint röhögött de arra már nem tudtam figyelni mert nekiütköztem valakinek.

-Jaj,bocsánat... -kezdtem volna el magyarázkodni,de mikor felpillantottam és belepillantottam a csodálatos smaragdzöld szemeibe egyböl lefagytam.Szerencsémre Tom a segítségemre sietett.

-Csá Haver-pacsizott le vele- Boldog szülinapot.-Aha. Szóval ő Milán.-Nemhiszem,hogy ismeritek egymást.Isa ő Milán,Milán ő Isa.-mutatott be minket egymásnak.

-Boldog szülinapot-nyögtem ki én is mire ő két puszival köszöntött engem. Átadtuk neki az ajándékot amit ha jól  sejtek egy xbox játék lehetett mert mikor Milán meglátta és röhögve kijelentette ,hogy holnap feltétlen ki kell próbálniuk. 

Már egy jóideje egyedül ácsorogtam az ablak mellett mikor egy kezet éreztem a vállamon. Ilyedten fordultam meg. Félelmem másodpercek alatt elszállt mikor megláttam a kisfiúsan mosolygó, bájos arcát.

-Szia. Alig ismerlek. Nincs kedved kicsit jobban összeismerkedni?-szavai által a hideg futkosott a hátamon. 

-Neked véletlenül nem a vendégekkel kéne foglalkoznod?-kérdeztem határozottan de mégis viccesen.

-Dehogynem. De mivel te is egy vendég vagy,méghozzá a legcsinosabb, és csak annyit tudok rólad,hogy a haverom hugicája vagy ezért téged kell,hogy megismerjelek.

-Remek válasz- játszottam a tanárnőt.

-Akkor hölgyem fogadjon el tőlem egy kis italt és foglaljon helyet velem a kanapén.-jelentette ki eltorzitott hangon amit be kell valjak nagyon vicces volt. Miután töltöttünk magunknak egy kis rövidet és hozzá kísérőnek egy-egy pohár coca colát,szűkösen helyetfoglalva a kanapén beszélgetésbe kezdtünk. 

-Hogy lehet az ,hogy egyáltaláln nem hasonlítotok kinézetre Tomival?-tette fel már a sokadik kérdését. Ő kérdezett,én válaszoltam. Ez volt a felállás. 

-Hát az úgy volt,hogy anyáék angolok de születésem elött 2 évvel költöztek Magyarországra. Itt örökbefogadták az akkor 6hónapps Tomit,majd anya terhes lett velem. És ezért van,hogy csak a belsőségek hasonlítanak bennünk. 

-És Tomi nem volt kiakadva amikor ezt megtudta?

-Nem . Anyáék úgy nevelték,hogy mindig mondták neki,hogy őt anyukája betegség miatt nem tudta felnevelni,mert rákos volt és meghalt.  Ìgy őt apáékra bízták. És ő ezt teljesen normálisan kezeli.Na de most én kérdezek. Van barátnőd?-ahogy kimondtam meg is bántam. Hogy lehetek ennyire hülye? Most ki kell találnom valamit.

-Ó ,hogy milyen kérdéseid vannak. Csak nem tetszem?-kerekedett el a szeme.Kezdtem elpirulni- Amúgy nincs. Nem vagyok az a nagy nőcsábász. Nem is nagyon volt még olyan nagyon komoly kapcsolatom. De ha már ìgy felhozdtad akkor visszakérdezek. Neked van barátod?

-Nincs-vágtam rá egyből-még sosem volt.

-Hogy lehet ez-kérdezte felháborodotságot utánozva- Amúgy miért kérdezted?

Gyorsan Isa találj ki valamit. 

-Hát..mert..öhmm-ezaz.Jutott eszembe valami-mert akkor jöhetsz velem táncolni-húztam fel a kanapéról a tánctér felé.- Tudod én nem csak modellkedem,de régen versenyszerűen táncoltam.

-Modell vagy? És táncos régen? Azta.-lepődött meg.Én meg rák vörös arccal táncoltam tovább. 

Az este folyamán még felvágtuk a tortát ami egy nagy xbox konzolt formázott,a székre pedig egy tűzijáték és 19 szál gyertya volt tűzve. A belseje pedig csokis volt.Még táncoltunk egy pár számra majd félhárom után egy kicsivel elbúcsúztunk majd taxival hazafelé vettük az irányt.Otthon egy gyors zuhanyzás után 4kor sikerült ágyba bújnom ahol rögtön elrepültem álomvilágba.