Sziasztok. Ha tetszik a blog megjegyzést is írhattok. :) Puszi: Kíra
-Isa leveled jött-kiáltott anya.Gyorsan robogtam le a lépcsőn hátha az jött amire már hetek óta várok.
-Hol van?-kiabáltam,mint egy őrült. Anya a konyhába lengette meg azt a bizonyos borítékot.Gyorsan kitépem a kezéből és már téptem is fel a csomagolását de olyan sebességgel,mintha azon múlna az életem.
-ÁÁÁÁÁÁÁ- kezdtem sikítani és ugrálni,mint egy őrült.
-Mi történt?Baj van?-estek be a konyhába Apa és Tomi teljese megijedve.
-Felvettek a Táncművészetire-folytattam a sikítást és borultam boldogan a nyakukba.
"BOY YOU DON'T KNOW HOW MUCH I LIKE IT
IT IS SO HARD NOT TO BITE IT
JUST A LITTLE KNOW YOU LIKE IT
I'LL DO WHATEVER YOU WANT"
Keltett Nicole Scherzinger hangja, ami a telefonomból bömbölt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a telefonomért nyúltam,hogy kikapcsoljam az ébresztőmet.Fél 8 van. 4 és fél órát sikerült aludnom. És ma fotózásom lesz. Gyorsan elsiettem a fürdőbe ahol az epres tusfürdőmmel lefürödtem és hajat mostam. Miután meguntam a forró fürdőt és valamennyire feléledtem elindultam a szekrényemhez. Felvettem egy rövidnadrágot,amit egy görögdinnyéhez tudnék hasonlítani, és egy fehér ujj nélküli pólót,aminek a közepén egy kereszt kapott helyet, rajta: Los Angeles és California felirattal. Szőke hosszú hajamat egy kék hajpánttal akadályoztam meg a szemembe lógástól.Karomra felcsatoltam a "SWEET" feliratú,rózsaszín karkötőt, majd a konyhába indultam.
-Jó reggelt-léptem be a konyhába ahol anya és apa kávézgatott.
-Jó reggelt. Csomagoltam neked szendvicseket ebédre, ha esetleg Mirával nem mennétek ki enni valahova.-mondta anya miközben elém rakott egy adag tojásrántottát paradicsommal és kakaóval.Miután gyorsan elfogyasztottam a reggelimet, két-két puszi után indultam az előszobába ahol a fehér szandimat a lábamra, a pöttyös hátizsákomat pedig a hátamra kaptam. Mivel már tavaly megkaptam a jogsimat ezért anya kocsiába beülve indultam el a fotózásra.
-Jó napot-köszöntem a portásnak mikor beértem az épületbe.Persze ahogy ez már megszokott, ő meg csak egy morgással sem válaszolt. Gyorsan loholtam fel a 4.-re mert már késésben voltam. Hangosan rontottam be mire mindenki oda kapta a tekintetét.
-Tudom,hogy késtem..de hoztam kávét-játszottam a megbánt fejet.Erre a mondatra mindenki felröhögött és elküldtek Mirával -a stylist- öltözni. Bementünk egy szobába ami telis-tele volt ruhákkal.Mira az egyikből elővett egy csodálatos zöld ruhát aminek a háta teljesen ki volt vágva. Kaptam hozzá egy fekete magassarkút aminek a hátulját masnik díszítették. Ajkamra piros rúzst kent. Majd mielőtt kimehettem volna a kezembe nyomot egy fekete Chanel táskát.
Ezzel a kinézettel battyogtam ki a műterembe. 4 órán keresztül fényképeztek engem a Style magazin címlapjára kerülő képért. De a végeredmény PER-FECT lett. Még egy hosszabb beszélgetés után indultam haza.
-Sziasztok.Megjöttem.-kiabáltam de választ nem hallottam. Ezek szerint anyáék elmentek dolgozni és csak a bátyám van itthon valahol a szobájába.Cipő levétel után indultam fel az emeletre egyenesen a bátyám szobája felé ahonnan cifra káromkodások hallatszottak ki.Erről egyből rájöttem,hogy xbox-oznak valakivel.
-Sziasztook-rontottam be a szobába és egyből ráugrottam a hason fekvő Tomi hátára.
-Basszus Isa.Nagyon megijedtem-röhögtünk fel-Amúgy milyen volt a fotózás?
-Csodálatos zöld ruhát kaptam de-kezdtem el hülyíteni-nem kerültem rá a címlapra.Azt mondták nem vagyok elég szép. Én meg mondtam nekik,hogy ezt hajtogatom 7 éves korom óta de senki nem hisz nekem.
-Te gyönyörű vagy. Ők meg hülyék,hogy nem téged választottak-kezdett el szomorkodni.
-Tudom,hogy hülyék mert ÉN LETTEM A STYLE MAGAZIN CÍMLAPLÁNYA-kezdtem el kiabálni és ugrálni.
-Tudtam én-ölelt meg Tom-Ügyes vagy.Büszke vagyok rá,hogy a hugicám vagy.
-Ez elképesztő-gratulált Milán is.Majd jött és két puszival köszöntött. Én meg kezdtem vörösödni,de betudták annak,hogy 10 perce ugrálok.
-Éhes vagyok. Nem ettem semmit.Anya csinált kaját?-kezdtem nyafogni.
-Csinált.-kezdte Tomi én meg elindultam enni-Csakhogy én mindet megettem.
-Ne máár.Most haljak éhen?
-Mit szólnál,ha megünnepelnénk egy kis Mekivel a címlapságodat hercegnő?-kezdett puhitani
-Ha te fizetsz.-mondtam gúnyosan majd felé fordulva kinyújtottam a nyelvem.
-Majd én fizetek-jelentette ki Milán-Tomival úgy is fogadtunk és mivel én vesztettem,jövök neki kajával. Téged meg ünnepelünk.
-Nekem nyolc csak valaki fizessen.Köszcsi.puszcsi-játszottam a plázacicát.-Ja és én vezetek.-kiabáltam vissza a nappaliból. Egész úton zenét hallgattunk de soha nem az eredetit hanem mi énekeltünk rá amit Milán fel is vett a telefonjával. Azzal fenyegetett minket,hogy ha nem hagyjuk abba akkor feltesz facebookra. Annyit röhögtünk,hogy már konkrétan sírtam.
Nem kevés kajával ültünk asztalhoz.
Milán egy szendvicset, kettő krumplit és egy nagy üditőt,Tom kettő szendvicset, egy burgonyát és egy nagy üdítőt kért,míg én egy happy meal menüt. Alig bírtunk enni annyira röhögtünk. Tom felnyomta az orrába a krumplikat,Milán a jeget köpködte én meg az ajándékba kapott hello kittys tükörben játszottam a Hófehérkéből a gonosz királynét.
-Nem...birom...megenni..ki.fogok pukkadni-döltem hátra a széken.
-Szerintem induljuk-szólt Milán Tomnak mert látta rajtam, hogy most fog elnyomni az álom.Annyira fáradt voltam,hogy alig bírtam a kocsig kimenni. Két oldalról támogadtak a fiúk nehogy elessek. Tom vezetett hazafele,engem meg hátra ültettek.Milán beült mellém és a mellkhasára vonta fejemet és kezével védelmezően szorított magához majd egy puszit lehelt az arcomra.
-Aludjál nyugodtan.Vigyázni fogok rád.Örökké-Az utolsó szót vagy halkabban mondta vagy csak én voltam fáradt már sosem tudom meg. Válaszolni se tudtam,mert éreztem,hogy nálla biztonságban leszek ìgy könnyen engedtem a csábításának,hogy elragadjon álomvilágba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése